Labdarúgás archívum



A csóri labdarúgás rövid története

Mert kell egy csapat!

Csapat az 50-es évekből
Csapat az 50-es évekből
'72 -és '75 között nem indultunk a bajnokságban
'72 -és '75 között nem indultunk a bajnokságban
B.csernye - Csór
B.csernye - Csór
Vál - Csór
Vál - Csór
A Vál meglepően súlyos vereséget szenvedett a csóri katlanban.
A Vál meglepően súlyos vereséget szenvedett a csóri katlanban.

Már a II. világháború előtt is volt labdarúgás Csóron, de nem egyesületi szinten. Ekkor még csak a helybéliek közötti kövér-sovány, nős-nőtlen összecsapásokban merült ki az önszerveződés. Hivatalos csapatot 1955-ben alakítottak a helyi tanács gyámolításának köszönhetően. Bajnoki rendszerben 1960-ban vettünk először részt, mint Csóri Újbarázda TSZ SE. Akkoriban jelölték ki pályának a ma is használt grófi szérűskertet. Az első bajnoki mérkőzésünket a Velence ellen játszottuk idegenben és 11-0-s vereséget szenvedtünk.

Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején az alábbi személyek alkották a csóri csapatot:

Szemenyei Ferenc, Sipos Sándor, Belegrai Ferenc, Szabó Gyula, Vitéz Hollósi István, Szabó István, Kolonics Géza, Nagy Gyula, Balázsik Ferenc, Szabados István, Fister István, Fekete János, Bíró József, Jaskó István, Szemenyei Gyula, Szemenyei Károly, Baranyai István.

Az első szezont végig csináltuk, azonban a másodikban már nem volt elég kitartás a játékosokban, így nem fejeztük be a küzdelmet. Két éven keresztül maradtunk önkéntes száműzetésben. 1964-ben az új csapat szép siker ért el: a járási bajnokságból a járási kiemelt bajnokságba jutottak. 1966-ban elhódították a járási csapatoknak kiírt Kövér Ferenc kupát, ami hatalmas dicsőséget jelentett Csórnak.

1972-ig az alábbi játékosok léptek pályára:

Molnár György, Baranyai István, Molnár István, Piniel Károly, Béd János, Szabolcsi József, Szabolcsi István, Sági Imre, Hollósi István, Csete János, Csete Dezső, Kovács István, Bodó László, Szalai Tibor, Szeli József, Espár József, Sipos Miklós, Csete Károly, Tóth Imre, Horváth Sándor, Galambos János, Németh Gyula, Sárközi István, Szabados István, Madár József, Beke Lajos, Szemenyei Károly, Németh Vince, Sipos Zoltán, Szemenyei Gyula, Fekete Károly, Fekete József, Bódi Mátyás, Fekete Tibor, Budai Ferenc, Budai András, Tamás János, Hufnágel Pál, Szabó László, Bíró János, Bíró László, Baranyai Gyula, ifj. Rideg István, Nagy László, Régi György, Lelkes István, Espár Ferenc, Szili Ferenc.

1972 és 1975 között nem indultunk el bajnokságban.

A 70-es évek második fele és a 80-as évek első felében szerephez jutó játékosok:

Lukácsa Árpád, Zámbó Lajos, Szűcs Kálmán, Molnár József, Horváth András, Hollósi János, Kukucska Zoltán, Varga István, Szabó Zoltán, Sipos Tibor, Németh György, Csehi Sándor, Hári József, Huber László, Régi György, Kolonics Géza.

1975 után főleg a székesfehérvári járásban szerepeltünk, de pár idény erejéig a móri járásba is átsoroltak bennünket. Általában a mezőny második felében végeztünk, de ez nem zavart senkit sem. A közös élmények és a futball szeretete volt a fontos. A rendszerváltás után az önkormányzat egyre több forrást biztosított a tömegsport és a helyi versenysport fejlesztésére. 1991 végére elkészült a pálya korszerűsítése. 1993-ban tornaterem és modern öltöző épült. Megyei szinten is irigylésre méltó infrastruktúra állt a labdarúgók rendelkezésére. Már az 1992-1993-as szezonban is szép sikert értünk el, amit a következő évben majdnem a megyei II-be jutás követett.

A játékosállomány:

Zsupek József, Domján János, Fekete István, Hardi Róbert, Hardi János, Sági Zoltán, Hollósi János, Papp Róbert, Horváth Csaba, Hegedűs Tamás, Nagy István, Prátscher Sándor, Molnár Imre, Vellner Miklós, Lohner Csaba, Lakics Balázs.

A kudarcként megélt bajnoki szereplés után újabb nagy átalakuláson ment keresztül a csapat. Főleg a helyi és a környékbeli fiatalokra alapozott a vezetőség. Így az 1997-1998-as szezon kezdetekor egy legendás társaság vágott neki a nagy célnak, a feljutás kivívásának.

Játékoskeret:

Kocsis Gábor, Kerekes Roland, Németh Péter, Schrancz Zsolt, Fliszár Tamás, Vértes Gábor, Fliszár Balázs, Bartos Barnabás, Bakonyi Zsolt, Fülöp Károly, Magdics Zsolt, Pécsi Péter, Pécsi László, Tolnai Gábor, Balogh Árpád, Dékány Zsolt, Patkós Zsolt, Horváth Csaba, Takács Zsolt, Szabó Tamás, Holdvilág Péter.

A szezon végén elért bajnoki cím a csóri labdarúgás modernkori történetének legnagyobb sikere volt. Bírós Zsolt elnök irányítása alatt a csapat folyamatosan fejlődött, alakult. Minden megyei II-es évünkben megkerülhetetlen tényezőkké váltunk a megyei I-be jutásért vívott harcban.

1998/1999-es szezonban 4. helyen,

1999/2000-es szezonban 2. helyen,

2000/2001-ben 4. helyen,

2001/2002-ben 2. helyen,

2002/2003-ban 2. helyen végeztünk.

A 2003/2004-es szezonban aztán megtörtént a csoda. Meggyőző teljesítménnyel előrukkolva sikerült bajnoki címet szereznünk, ami természetesen a feljutást eredményezte.

A bajnokcsapat játékoskerete:

Filotás Zsolt, Pusztai Attila, Bartos Barnabás, Cs. Nagy Attila, Vajda Gusztáv, Pauer György, Schneider László, Varga Gábor, Doma Zoltán, Szölősi Tibor, Fekete Csaba, Jankovics László, Pécsi László, Juhász Gábor, Majzer Attila, Balla Károly, Pukancsik Zoltán, Kalmár Tamás, Szűcs Balázs, Molnár Tamás, Bartos Gábor, Bíró Zsolt.

A megyei I-ben négy szezont töltöttünk. Az utolsóban az őszi szezon végén visszaléptünk.

A 2004-2005-ös szezonban bronzérmesek lettünk, amivel elértük a csóri labdarúgás legnagyszerűbb eredményét.

A játékoskeretünk:

Schneider László, Doma Zoltán, Kellner Zsolt, Vörös Tibor, Kocsis Balázs, Salacz Zoltán, Vajda Gusztáv, Juhász Gábor, Potolák Gábor, Filotás Zsolt, Barkóczi Balázs, Somogyi Szabolcs, Adrian Herczut, Cs. Nagy Attila, Sipos Jenő, Bobory Balázs, Unger Tamás, Varga Gábor, Pauer György, Fogarasi Gergely, Horváth Zoltán, Dubecz János, Németh Gábor, Molnár Tamás, Jankovics László, Bartos Barnabás, Botka Dávid, Majzer Attila.

Utána még egy 4. és egy 6. hely jutott nekünk. 2007 őszétől napjainkig a megyei III. és a megyei II. között ingázunk. A 2010-es évek közepétől főleg a saját nevelésű játékosokra és a városi fiatalokra helyezte a szakmai vezetés a hangsúlyt. Ez egy hosszabb távú koncepció, aminek gyümölcsét szerencsére az elmúlt két évben már kóstolhatták a szurkolók. Joggal bízhatunk abban, hogy ezen az úton haladva valódi sportközösség fejlődik Csóron.

Zárásként talán még annyit, hogy Csóron mindig is nagyon népszerű játék volt a labdarúgás. Az egyesület vezetése elkötelezett a csapat és a létesítmény fejlesztése mellett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a pálya új automata öntözése, a világítás és az öltözők korszerűsítése, a lelátó és a pályát körbe ölelő kerítés felépítése. A jövő nagy feladata pedig az új klubház létrehozása. További közös sportsikereket kívánunk!